Naomi engem is bevont a nagy sikerrel futó gyerekkorra emlékező játékba, így igyekeztem előkotorni Nektek valamilyen vicces emléket. Az az igazság, hogy amikor ilyesmi szóba kerül, mindig egy bizonyos eset jut eszembe, amelyre én személy szerint nem emlékszem, csak családi körökben ez a legelterjedtebb "nevessünk egyet Ágin"-sztori :)

Nem saccolom magam többnek 3-4 évesnél, mikoris az történt, hogy a másoduncsitesómék látógatóban voltak nálunk. A szülők beszélgettek, a két gyerek -egy fiú és egy lány, azaz Tomi és én- pedig a kertben, vagy valahol a kapu előtt bóklászott. Egyszercsak a beszélgető szülők arra a jelenetre lettek figyelmesek, hogy kicsi lánykájuk letolt bugyival toporzékol, és azt kiabálja: "De mutatsd már meg, hogy csinálod!!" Az előzményekről annyit, hogy Tomira rájött a szükség és fiú lévén igen könnyen tudott enyhíteni magán, nekik ugyanis csak egy naci-letolásba kerül a dolog. Én ezen nagyon elcsodálkozhattam, és igen irigy lettem rá, és a szemtanúk állítása szerint nagyon kíváncsi voltam a Titokra, és irtó nehéz volt megnyugtatni, hogy sajna ez nekem ebben az életben nemigen fog ebben a formában összejönni... :)

Hát ennyi, remélem, sikerült benneteket megmosolyogtatni egy picit :)