2009. október 4., vasárnap

Elmaradásaim...

Nagyon hosszú volt ez a két hét, mostmár igazán elmondhatom, hogy elfáradtam. Most szembesülünk először azzal, milyen nagy feladat csapatban dolgozni úgy, hogy a verseny továbbra is adott, jobbak akarunk lenni a másiknál, illetve önmagunkat is fölül akarjuk múlni. Több szemináriumon is arra blazíroznak, hogy ezt helyzetet fenntartsák, folyton 3-4 fős csoportokba osztanak minket, ami bizony sok konfliktushelyzetet szül. Elsősorban nem is arról van szó, hogy mindenkinek egyéni elképzelései vannak arról, hogyan kellene elvégezni a munkát (felépíteni egy vitát, védő- illetve vádbeszédet alkotni), hanem arról, hogy nem mindenki egyformán veszi ki a részét a feladatból különböző okokból kifolyólag. Önmagában még ez sem lenne baj azon túl, hogy ez nyilvánvalóan többletfeladatot ró a csapat többi tagjára, csak hát természetesen hozzá jön az, hogy páran nőből vagyunk, minden helyzetet túldramatizálunk, és emellett még ott az a mérhetetlenül hatalmas maximalizmus...
Szóval az elmúlt időszakban leginkább ilyen gondokkal küzdök, kézimunkázni csak az ilyen kivételesen nyugodt 1-2 napban van időm, amikor itthon vagyok. De ez olyan felüdülés, amire egész héten várok! :)
Mostában leginkább karácsonyi mintákat hímzek, egymás után sorban, ami csak tetszik. Ezeket egyenlőre nem mutatom, egy dobozban őrzöm őket, hogy mire körvonalazódik bennem, kit mivel is szeretnék meglepni, "legyen mihez nyúlni" :) Sokszor nagyon bizsereg az ujjam, mert azért van már egy-két tervem velük, de egyenlőre uralkodom magamon, és várom a megfelelő pillanatot az igazi alkotásra!
Addig mutatnám az eddigi elmaradásaimat.


Ez a kitűző még régebben készült, a horgolás anyu munkája, a filccel való kitűzővé alakítás az enyém. (most nézem, hogy ebből a világon semmi nem látszik a képen :) )


Tolltartó, ami az egyik barátnőmnek készült, rögtön az enyém után, mert az nagyon megtetszett neki. Ez egy kicsit nagyobb lett, ő ugyanis mostanság egy egész irodát cipel magával.

És egy régi-régi elmaradásom, ami miatt nagyon szégyelem magam! Naominak megígértem, hogy a végső helyükön is fotózom az általa készített tököcskéket. Végre ez is megtörtént, hozzájutottam a gépemhez is, szóval mosmár Ti is láthatjátok a szépségeket beleilleszkedve a kis lakás hangulatába.

4 megjegyzés:

Naomi írta...

Minden csodálatom a kitartásodért és a lelkiismeretes munkádért...és persze azért is, mert emellett a sok tanulnivaló mellett, még jut időd, energiád alkotni!
Nagyon tetszik a kitűző! A fotó is mesés...! :o)
A tolltartóka is nagyon mutatós lett, és mennyi minden belefér...
...és végül, de nem utolsó sorban köszönöm a kedvességed, hogy megmutattad az otthonod piciny részletét, ahol is a tököcskék időznek! Nagyon ízléses berendezésről és melegséget sugárzó színválasztásról árulkodik a kép! :o) Szívből kívánom, hogy nagyon boldogan élj, az otthonodban :o)
Puszi: Noémi

Edige írta...

Szerencsére az alkotás tényleg erről szól: kikapcsolódni és feltöltődni.
A szép őszi kitűződet pedig biztosan bevetetted már.

baboo írta...

Naomi, drága vagy, lelkesítőek a szavaid! alkotni pedig muszáj, mert az olyan, mintha plussz energiát termelne, úgy van, ahogy Edige mondta!

köszönöm Nektek, puszi!

AlessandraLace írta...

lovely blog and works. hugs