Soha nem gondoltam volna, hogy sapkát fogok horgolni, azt meg pláne nem, hogy fonalat is rendelek hozzá. De amikor megláttam a Barka horgolósuliban ezt a sapit Szentpyr Ritától, nem bírtam magammal. Megrendeltem hozzá az ajánlott Díva fonalat, és nekiestem.

Rá kellett jönnöm azonban, hogy nagy fejem van, nincs mit szépíteni. A leírás alapján készítve, a végén picit kevesebbet fogyasztva ilyen fejre simulós sapit kaptam az áhított buggyos helyett.
De nincs pánik, van még fonal és lendület, szóval horgolom a következőt, két sorral többet szaporítok, mint ahogyan az a mintában szerepel, aztán majd meglátjuk. Szeretném még a hétvégén befejezni.

Köszönet a mintáért Ritának, nélküle sosem álltam volna neki!

Új év, tiszta lap.

Új év a blogolásban, hiszen több, mint 1 év telt el azóta, hogy hírt adtam volna magamról. Nem tudnám pontosan megfogalmazni, mi volt az oka annak, hogy elhallgattam, egyszerűen csak egyre kevesebb energiám maradt a blogvilágra, kicsit talán teherré vált az egész. Butaságnak hangzik ez így, hiszen nagyon sok szeretetet, kedvességet, segítséget kaptam itt, mikor, mire volt szükségem, de anno ilyesmi érzések kavarogtak bennem. Akkor elhatároztam, csak akkor teszek új bejegyzést, kommentet, ha tényleg van mondanivalóm és az valóban a szívemből jön. Ennek talán most jött el az ideje, bevallom, van egy-két apropója a dolognak.

Az első talán az, hogy a nyáron új technikával ismerkedtem meg behatóbban, horgolni kezdtem. Nem arról van szó, hogy eddig ne tettem volna, hiszen itt a blogon is láttatok már tőlem ilyesmit, úgy lehetne fogalmazni, hogy most már értem is, hogy mit csinálok, és még a nevét is tudom :) Ezen munkáimat is szeretném itt megjeleníteni a többiek után.

A második nevesíthető ok pedig ez a SAL, amibe én is jelentkeztem, mert nagyon tetszenek az LK minták, és a SAL-okat is mindig irigykedve figyeltem, de sosem mertem jelentkezni. Most gondoltam egy nagyot és belevágtam, mert kedvet éreztem hozzá.

Ez egyébként az új életfilozófiám egyik alapköve, hogy mindig igyekezzek azzal foglalkozni, azt csinálni, azt érezni, amire igazán vágyom, és nem halogatni a dolgokat várva egy alkalmasabb pillanatra, vagy éppen azért belefogni valamibe, mert mások ezt várják tőlem.

Ha van kedvetek, csatlakozzatok Ti is Veránál, én már nagyon várom a közös munkát!

És itt ragadnám meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak azoknak, akik hiányoltak ez alatt a hosszú egy év alatt, és bátorítottak az újrakezdésre. Köszönöm szépen Nektek, nem volt hiábavaló!

A tiszta lapot ezzel a képpel nyitnám, ami a hétvégén készült. A lényege valami olyasmi, hogy a felhők mögül mindig kisüt a nap!