júliusi horgolmányok

Egy olyan ember érdeklődésére, akinek sokat adok a véleményére.

Alkatrész

Említettem már az előző bejegyzésben, hogy valami nagyobb dologra készülök, nos, ez annak a nagy valaminek egy szeletkéje. A minta egy Atalie freebie némileg baboosítva, a Manka-minta fonalaival.

És köszönöm a drukkolást, sikerült a vizsgám, azóta már a második félévet taposom, de szigorúan tartom magamat azon elhatározásomhoz, hogy minden hónapban kreatívkodok egy kicsit.

Új öltések

Igaz ugyan, hogy van még egy vizsgám, amire nem ártana rendesen felkészülnöm, de muszáj hímeznem egy kicsit, elvégre nem tanulhatok egész nap!

Manka mintájára esett a választásom, nagyon tetszenek az öltései, még sosem próbáltam ilyesmit készíteni. Az elején nem hittem volna, hogy valaha elkészülök a közepével, de aztán belejöttem, és nem tudtam letenni. "Na még egy csillag, még ma kipróbálom a rózsát, na még egyet, már csak a levelek és kész is..."
A legkedvencebb részem benne a négy kis zöld tüske a sarkokban, biztosan kerítek még a közeljövőben olyan mintát, amiben hasonló szerepel. Jah, és jó alkalom volt kipróbálni az egyik saját festésű fonalam, ami több, mint egy éve készült. Éppen ideje volt már!

Először doboztetőre szántam ajándékba, de aztán annyira megszerettem, hogy nem tudnék megválni tőle, így azt hiszem, kipróbálok vele egy újdonságot, amivel már egy ideje szemezek, csak időm legyen hozzá. Nem baj, eljön egyszer a csütörtök este is! (Remélem!!)

Sziasztok, HóFrici vagyok!

Anyagom rusztikus, 28 countnál valamivel sűrűbb vászon, én magam pedig szemre, kedvre válogatott DMC vagyok. A hópihéim üveggyöngyök, a gombomat kisgazdám sütötte Fimo gyurmából. Nagy fekete gyöngy-szemekkel és szájjal mosolygok a világra és alig várom, hogy kész naptár lehessen belőlem!

Friciből és társaiból egymás alá hímezve a bélyegeket naptárt szeretnék készíteni karácsonyra, így komolyan tervezem, hogy minden hónapban kivarrom az aktuális mintát, nagyon szeretnék havonta legalább ennyi kis időt szentelni a hobbimnak a rohanós hétköznapok után.

Soha nem gondoltam volna, hogy sapkát fogok horgolni, azt meg pláne nem, hogy fonalat is rendelek hozzá. De amikor megláttam a Barka horgolósuliban ezt a sapit Szentpyr Ritától, nem bírtam magammal. Megrendeltem hozzá az ajánlott Díva fonalat, és nekiestem.

Rá kellett jönnöm azonban, hogy nagy fejem van, nincs mit szépíteni. A leírás alapján készítve, a végén picit kevesebbet fogyasztva ilyen fejre simulós sapit kaptam az áhított buggyos helyett.
De nincs pánik, van még fonal és lendület, szóval horgolom a következőt, két sorral többet szaporítok, mint ahogyan az a mintában szerepel, aztán majd meglátjuk. Szeretném még a hétvégén befejezni.

Köszönet a mintáért Ritának, nélküle sosem álltam volna neki!

Új év, tiszta lap.

Új év a blogolásban, hiszen több, mint 1 év telt el azóta, hogy hírt adtam volna magamról. Nem tudnám pontosan megfogalmazni, mi volt az oka annak, hogy elhallgattam, egyszerűen csak egyre kevesebb energiám maradt a blogvilágra, kicsit talán teherré vált az egész. Butaságnak hangzik ez így, hiszen nagyon sok szeretetet, kedvességet, segítséget kaptam itt, mikor, mire volt szükségem, de anno ilyesmi érzések kavarogtak bennem. Akkor elhatároztam, csak akkor teszek új bejegyzést, kommentet, ha tényleg van mondanivalóm és az valóban a szívemből jön. Ennek talán most jött el az ideje, bevallom, van egy-két apropója a dolognak.

Az első talán az, hogy a nyáron új technikával ismerkedtem meg behatóbban, horgolni kezdtem. Nem arról van szó, hogy eddig ne tettem volna, hiszen itt a blogon is láttatok már tőlem ilyesmit, úgy lehetne fogalmazni, hogy most már értem is, hogy mit csinálok, és még a nevét is tudom :) Ezen munkáimat is szeretném itt megjeleníteni a többiek után.

A második nevesíthető ok pedig ez a SAL, amibe én is jelentkeztem, mert nagyon tetszenek az LK minták, és a SAL-okat is mindig irigykedve figyeltem, de sosem mertem jelentkezni. Most gondoltam egy nagyot és belevágtam, mert kedvet éreztem hozzá.

Ez egyébként az új életfilozófiám egyik alapköve, hogy mindig igyekezzek azzal foglalkozni, azt csinálni, azt érezni, amire igazán vágyom, és nem halogatni a dolgokat várva egy alkalmasabb pillanatra, vagy éppen azért belefogni valamibe, mert mások ezt várják tőlem.

Ha van kedvetek, csatlakozzatok Ti is Veránál, én már nagyon várom a közös munkát!

És itt ragadnám meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak azoknak, akik hiányoltak ez alatt a hosszú egy év alatt, és bátorítottak az újrakezdésre. Köszönöm szépen Nektek, nem volt hiábavaló!

A tiszta lapot ezzel a képpel nyitnám, ami a hétvégén készült. A lényege valami olyasmi, hogy a felhők mögül mindig kisüt a nap!

Elmaradásaim...

Nagyon hosszú volt ez a két hét, mostmár igazán elmondhatom, hogy elfáradtam. Most szembesülünk először azzal, milyen nagy feladat csapatban dolgozni úgy, hogy a verseny továbbra is adott, jobbak akarunk lenni a másiknál, illetve önmagunkat is fölül akarjuk múlni. Több szemináriumon is arra blazíroznak, hogy ezt helyzetet fenntartsák, folyton 3-4 fős csoportokba osztanak minket, ami bizony sok konfliktushelyzetet szül. Elsősorban nem is arról van szó, hogy mindenkinek egyéni elképzelései vannak arról, hogyan kellene elvégezni a munkát (felépíteni egy vitát, védő- illetve vádbeszédet alkotni), hanem arról, hogy nem mindenki egyformán veszi ki a részét a feladatból különböző okokból kifolyólag. Önmagában még ez sem lenne baj azon túl, hogy ez nyilvánvalóan többletfeladatot ró a csapat többi tagjára, csak hát természetesen hozzá jön az, hogy páran nőből vagyunk, minden helyzetet túldramatizálunk, és emellett még ott az a mérhetetlenül hatalmas maximalizmus...

Szóval az elmúlt időszakban leginkább ilyen gondokkal küzdök, kézimunkázni csak az ilyen kivételesen nyugodt 1-2 napban van időm, amikor itthon vagyok. De ez olyan felüdülés, amire egész héten várok! :)

Mostában leginkább karácsonyi mintákat hímzek, egymás után sorban, ami csak tetszik. Ezeket egyenlőre nem mutatom, egy dobozban őrzöm őket, hogy mire körvonalazódik bennem, kit mivel is szeretnék meglepni, "legyen mihez nyúlni" :) Sokszor nagyon bizsereg az ujjam, mert azért van már egy-két tervem velük, de egyenlőre uralkodom magamon, és várom a megfelelő pillanatot az igazi alkotásra!

Addig mutatnám az eddigi elmaradásaimat.

Ez a kitűző még régebben készült, a horgolás anyu munkája, a filccel való kitűzővé alakítás az enyém. (most nézem, hogy ebből a világon semmi nem látszik a képen :) )


Tolltartó, ami az egyik barátnőmnek készült, rögtön az enyém után, mert az nagyon megtetszett neki. Ez egy kicsit nagyobb lett, ő ugyanis mostanság egy egész irodát cipel magával.

És egy régi-régi elmaradásom, ami miatt nagyon szégyelem magam! Naominak megígértem, hogy a végső helyükön is fotózom az általa készített tököcskéket. Végre ez is megtörtént, hozzájutottam a gépemhez is, szóval mosmár Ti is láthatjátok a szépségeket beleilleszkedve a kis lakás hangulatába.

Szülinap

A személyigazolványomon szereplő időpontot és a mai dátumot összevetve tegnap elmúltam 20 éves. Azért fogalmazok ilyen nyakatekerten, mert egyáltalán nem érzem magam ennyinek! :D Megegyeztem magammal, hogy megálltam 19nél, és innentől kezdve annyi is maradok, szóval nem illik a koromat firtatni! :)

Sokan tették széppé a tegnapi napot, de várt még rám egy nagy meglepetés itthon is! Anyu megint alkotott, és többszörösen szervezkedett a hátam mögött, de nem tudok haragudni rá, főleg mióta megkaptam az ajándékaimat! :) Ő maga egy horgolt takaróval és egy pár fincsi meleg zoknival kedveskedett, és az egyik legkedvesebb blogbarátnénkkal szövetkezve megleptek még egy csodás papírból fonott kosárkával és őszi tököcskékkel. Hogy ezeket láttátok már valahol? No az nem véletlen! :) Drága Naomi, nagyon szépen köszönöm Neked ezeket a gyönyörűségeket, álmomban nem gondoltam volna, hogy a magaménak mondhatom egyszer ezt a kedves őszi dekorációt! Meseszépek, és igazán remélem, hogy méltó otthonuk lesz nálam! És külön köszönet a meglepetésedért, igazán bájos és igazi naomis-romantikus darab, nagyon sok puszi és ölelés érte Neked!

Ezt a tolltartó-totem-macskát pedig aputól kaptam, szerintem irtó vicces darab! :)

Nem tudtam betellni a tököcskék fotózásával, abszolút elkapott velük az őszi hangulat! :)

És ez még nem minden! Ha ellátogattok Mici blogjára, garantálom, legalább annyira elájultok, ahogyan én tettem! :)

Köszönöm széen mindenkinek, aki széppé varázsolta nekem ezt a napot, köszönöm!

Iskolakezdés...

...a múlthéten nálam is megtörtént, és rendesen ki is merített. Nagyon elszoktam már a 2-3 órás előadásoktól, ráadásul most minden nap reggel 8ra járok és még ebédszünetem sincs, így kora este hazaérve csak zúgok be az ágyba, semmihez nincs kedvem. Abban reménykedek, hogy hamar vissatérek a régi ritmushoz és újból megszokja a szervezetem, mert ez így nem lesz jó, annyi tervem van karácsonyra, szép lassan mindent szeretnék megvalósítai!

Ez a tolltartó 1 hete készült, hogy jobb kedvvel kezdődjön a tanév:

Ezt a kis képet pedig Nagyimnak készítettem névnapjára. A mintát már mutattam, hétvégén össze is sikerült eszkábálni. Úgy készült, mint a pinkeepek, csak vatelin nem került az anyag alá.

Sok-sok kép

Úgy tűnik, vége a nyárnak és a nyaralásoknak... Igyekszem magam naprakészre hozni köztetek, mert ahogy így gyorsan körbepillantottam, a Ti kezeitek alatt bizony izzott a munka amíg én az országot jártam! De én is dolgoztattam ám a kezeimet, leginkább tű forgott bennük, nézzétek:

Hóemberek sütött anyagon (remélem, nem olvadnak el karácsonyig! :) )


Egyikükből ez készült:



Egy 2 estés hímzés (Joei mintája és Barbi ajándék fonalai) és pár perc munkája a maradékon:

A gyurmát is megnyaraltattam, de hiba volt. Itt ugyanis csak gázsütő volt, és 10 perc se kellett hozzá, hogy megégjenek a sütik és a gyümölcsök. Őket tudtam megmenteni, bár ők se az igaziak, azért valahogy még kinéznek: Nemezeltem is a szokásos golyókat és egy eperre emlékeztető valamit,...

...amiket így öntöttem végleges alakba:

Az eper és a cseresznyék kitűzőalapot kaptak, a lila bogyeszokből pedig fülbevaló készült, utóbbit fotózni elfelejtettem, ezzel még adós vagyok.

És távollétemben kaptam egy kedves meglepetést Ildib-től, ngyon szépen köszönöm!! :)

Hatalmas meglepi és játék

Két nyaralás között megosztom Veletek a hatalmas örömöm, amit Barbi okozott. Még múlthéten jelezte, hogy postára adta nekem a PIF-ből kialakuló privát SWAPunkat, így tegnap már mindketten aggódni kezdtünk (érthető okokból, a postát ismerve) a csomag holléte felől. Szerencsére ma csöngetett nálam a postás! :D És ezt nézzétek, mennyi mindent cipelt idáig: (szerintem a postáskisasszonyoknak röntgen-szemük van, láthatták a borítékon belül ezt a sok csodát, és gondolták, gyönyörködnek bennük még egy darabig :D )

Elképesztően aprólékos munkával készült ez a notesz, a kis ollóőr, és a kedvencem, ez a gyönyörű levendulás biscornu! Volt még a csomagban egy édes szivecske, rengeteg hímzőfonal, ami irtó sokáig elég lesz:), és a tojásokban gyöngyök is! A lemenő nap fényeiben még sikerült elcsípnem pár fotót velük, de elhihetitek, a képek egyáltalán nem adják vissza az igazi szépségüket!

Nagyon-nagyon boldog és hálás vagyok Barbi, ma az optikusok szerintem nem tudták mire vélni a mérhetetlenül mosolygós kedvemet! :) Köszönöm!!!

És még mindig Barbi, ugyanis telhetetlen vagyok, és játszom Vele sok-sok születésnapja alkalmából rendezett játékban, amin csuda klassz dolgokat lehet nyerni! Kukkantsátok meg Ti is!

Ennek a keretében mutatom gyorsan az én kincseimet: annak a babacipőnek az egyik fele, amelyikben Krisztiánt, a keresztfiamat kereszteltük több mint egy éve; egy ezüst lánc, amit a legkedvesebb nagynénémtől, Esztertől kaptam anno a középiskolás ballagásomra; és az Anyu által kötött csigusz, farkincájára csomózva egy tesómtól kapott görög karkötővel, amiket mindig minden vizsgámra magammal cipelek, és akkor is a farzsebembe gyömöszölök, mikor elvileg semmi nem lehetne nálam egy pennán kívül :)

És egy hevenyészett fotó a kezemről, mert hogy ez irtó fontos részét képezi ám az alkotásnak!


Így most tömören ennyi. Dolgozgatok a nyaralás alatt, készülnek apróbb-cseprőbb alkotások, ezeket majd együtt mutatom, most irány pakolni a száradó ruhákat a következő felvonásra!

Szép napokat Nektek is!

Játék Edigével

Majd elfelejtettem! Adós vagyok meghírdetni Edige játékát, amit blogszülinapja alkalmából rendez, és mesés kincseket lehet nyerni!

Késedelem

Tegnap este nagyon vacakolt a blogspot, mire megszerkesztettem a bejegyzésem, teljesen meghülyült, és nem engedet be a saját oldalamra. Most meg amikor újra próbálkoznék, látom, hogy a mentés odáig terjedt ki, amíg bepakoltam a 2 képet, szóval most kezdhetem előről. Néha olyan melós, hogy megmutassak mindent, amit szeretnék!

Na de lássuk! Tegnap fülbevalóztam egy kicsit az üveggyöngyeimmel:

És elkészültem egy ajándékkal is a kedvenc teában sült anyagomra:(megint Joei mintáját használtam, köszönet érte Neki!)

És játékba is hívtak, Barbi és Csandi kíváncsi arra, mit olvasok. Íme:

"Kissé remegő kézzel kezdte odakanyarítani a nevét az üres oldalakra, a piszkos noteszokra."

Joanne Harris: Bársony és keserű mandula

És a játék szabályai:

fogd a könyvet , amit éppen olvasol , nyitsd ki a 161.oldalon és másold be a blogodba az 5. mondatot.
Add tovább a játékot 5 embernek.

Én már megint úgy jártam, hogy mire válaszoltam a játékba hívásra, már gyakorlatilag mindenki más is játszik, így nincs kit játékba hívni. Lehet, hogy mostanság belassultam egy kicsit? No mindegy, ezért nem változtatom meg a becenevemet lajhárra, vagy valami más hasonlóan lassú állatra...:)

No, ezen kitérő után, kérem szépen, aki erre jár, és kedvet érez rá, hogy megmutassa, mit olvas éppen, a kedvemért tegye meg! köszönöm! :)

Gyorsan,gyorsan...

Ahogy a cím is jelzi, most jövök egy lóhalálában készült bejegyzéssel, hogy bemutassam Nektek a felélesztett Bodybuilder Brekit, aztán este jövök még, van pár mutatnivalóm!

Hát igen, ezért nem varrok én állatokat, főleg nem kézzel!! De most kivételt tettem, és két nap alatt életet leheltem a Mici által indított játékban nevezett tervembe. Így sikerült. Több ponton is sántít a dolog... Mivel nekem egy hangyányi plüssöm sincs, ezért esett a filcre a választásom. Mivel csíkos anyagban is hiányt szenvedek, ezért ez is fejtörést okozott, végül Anyától csentem egy kis gyapjúfonalat, ezt próbáltam nemezelni, vajmi kevés sikerrel :( A szőrös súlyzó fimoból készült, és az effekt-fonal is egyszerűre lett cserélve. Így készült el a pénztárcabarát, csúnya, de aranyos súlyemelő brekkencs, aki szegény annyira bedoppingolt, hogy ez sajnos értelmi képességeinek rovására ment, ahogy ezt a mellékelt bamba ábrázat is mutatja... De azért szeretjük, különösen a tüsi hajáért! :)

Végülis, élete célja nem a Miss World-ön való indulás, hanem kijutni az Olimpiára. Talán majd egyszer... Szorítsatok neki! :)

Játék, varrás, újdonság

Először is engedjétek meg, hogy bemutassam Bodybuilder-Brekit, aki Mici kihívására készült. Az általa válogatott anyagok alapján kellett tervezni, kivitelezni valamit, a pontosabb részletekért nézzetek szét nála!
Én ahogy kinyitottam a vázlatfüzetem, és megszemléltem az anyagokat, egyből békára gondoltam. Így született meg ez a kis borzas, trendi csíkos kellékekkel és !!szőrös!! súlyzóval munkálkodó brekkencs. Reméljük, elnyerjük a tetszéseteket! :)

És befejeztem a fehér képemet is. Kapott még egy kagylógombot, és a kereten kipróbáltam a repesztőlakkot. Nagyon tetszik a vele elért eredmény, tuti használni fogom ezentúl máshol is!

És varrtam is egy kicsit a hétvégén. Ez a tatyó már elég régen elkészült, igazából fonaltartó szatyornak gondoltam az elején. Aztán a héten hirtelen ötlettől vezérelve ezzel indultam útnak, és mivel igazán kis vállravalónak találtam, kiérdemelt magának egy utólagos bélést sok-sok zsebbel. Igazi pakolós darab, ahogy a képen is látszik, csak sajna ez a tulajdonsága az alakja rovására megy. De sebaj, ettől még szeretjük! :)